Érzékek közt ringatózom,
Lelkem itt-ott megpihen,
Feléd szállok, hátha,
Majd vissza sebesen.
Nem érezni errefelé
Semmiféle bánatot,
Miféle hely, milyen világ,
Hanyatlón a valóságba
Menekülnék hirtelen,
Csonkolt lelkek tapintása,
Ide jöttem, azt hiszem.
Fecske
Losonci-Kovács Tímea írásai.
2015. január 12., hétfő
Csalóka emlékek
Eltorzult emlékek közt kutatok,
Nem így történt, álmodom,
S mégis boldogít a kép,
Mintha enyhülne a fájdalom.
Tán ott se voltam,
S lehet, hogy te sem,
Emlékek közt ringatózni
Hazudva, csendesen.
Meglehet, hogy álom ez is,
Máris riadtan ébredek,
Arcodon a napfény játszik,
Nem más ez, csak képzelet.
Nem így történt, álmodom,
S mégis boldogít a kép,
Mintha enyhülne a fájdalom.
Tán ott se voltam,
S lehet, hogy te sem,
Emlékek közt ringatózni
Hazudva, csendesen.
Meglehet, hogy álom ez is,
Máris riadtan ébredek,
Arcodon a napfény játszik,
Nem más ez, csak képzelet.
Pillanat
Nem pereg,
Csak csordogál
Előttem apró,
Mérgező cseppenként
Az élet,
Belőle múltnak árnyai
Elő-előlépnek.
Most csend van,
Néma, égbekiáltó,
Te, ki múltam társa voltál,
Légy ma is szabadító.
Csak csordogál
Előttem apró,
Mérgező cseppenként
Az élet,
Belőle múltnak árnyai
Elő-előlépnek.
Most csend van,
Néma, égbekiáltó,
Te, ki múltam társa voltál,
Légy ma is szabadító.
2012. augusztus 8., szerda
Merengő
Míg
egészen messze ér a lét, s pusztuló városod nézed, áradó vizek felett, hogy
akad-e még élet.
S
mondá a lélek, ha mint felétek szenvedő a szív, erre tiszta forrás fakad,
jöjjetek, immár múló gyötrelem résztek, minthogy magasztos helyre léptek, s
hasson át szíveden fájdalmasb emlékek kora, jól szívedbe rejtsd, midőn a nap ha
eljövend, átoktól sújtott ne légy.
Kárhoztatott.
Mint elcsukló hangok temetik a lelket, fényessége a létnek immár egyre teljes,
siratom létem, ragadva az egyet, csodást, s mint ragadva éppen, veszítem
talányos korát a minden igazaknak, nem rémít úgy létem semmi volta, mint ítélő
szót kiáltni neked volna élteket rengető.
Ó,
álnok gondolkodó, micsoda az értelem, s miféle a tudat, léleknek szépségét
megrontó, átkos szónok, csitulj.
Hajnali
cseppenként szárad el a lét, már egy gondolat, nem sok, lenne csak elég, s nem
jő új érzület, nem fakad öröm, mögöttem a lét éhes hada liheg, nem köszön be
hozzám senki sem.
2012. június 10., vasárnap
Menet.
Testekből lett homokon,
Testté váló por.
Megyek.
Remeg
A lét,
Jajongva szólal,
Megláthatnám,
S nem lehet.
Homokba süppedő
Életek.
Éledek.
Testté váló por.
Megyek.
Remeg
A lét,
Jajongva szólal,
Megláthatnám,
S nem lehet.
Homokba süppedő
Életek.
Éledek.
2012. június 8., péntek
esti
jónak lenni kéne,
tisztán, hófehérnek.
esti alkony képében
megannyi vadság
lép elébed.
s mit szólsz...
maradsz-e árván,
maradsz-e néma,
csendben, mint ki nem tud,
s nem is szólna, láttán
a mindenség ködének,
maradna puszta,
maradna egyedül,
gyermek.
leszel-e minden,
leszel-e óriás képében
botladozó árva,
ez összeomló föld
egyetlen sugára,
leszel-e tiszta jóság
szennyes lepled alatt,
engeded-e bűnöddel
eltemetni egyetlen magad?
tisztán, hófehérnek.
esti alkony képében
megannyi vadság
lép elébed.
s mit szólsz...
maradsz-e árván,
maradsz-e néma,
csendben, mint ki nem tud,
s nem is szólna, láttán
a mindenség ködének,
maradna puszta,
maradna egyedül,
gyermek.
leszel-e minden,
leszel-e óriás képében
botladozó árva,
ez összeomló föld
egyetlen sugára,
leszel-e tiszta jóság
szennyes lepled alatt,
engeded-e bűnöddel
eltemetni egyetlen magad?
A hanyatlás szimfóniája
Emlékezem.Megannyi dicső év ölelő karjában fulladok. Mit ér az ember, fordulva múltak röpke, igaztalan öröme felé, ha zuhan a mélybe, mely előtte áll? Mint ki hitvest hagy magára, s majdan üres ágy, ha várja, immár se múltja, se jelene, csak a puszta ember,bűnnek gyümölcsétől beteg, hát szabad-e hanyatlón élnünk a jelent?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)